jelenléte

Hungarian

Etymology

jelenlét + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjɛlɛnleːtɛ]
  • Hyphenation: je‧len‧lé‧te

Noun

jelenléte

  1. third-person singular (single possession) possessive of jelenlét

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jelenléte
accusative jelenlétét
dative jelenlétének
instrumental jelenlétével
causal-final jelenlétéért
translative jelenlétévé
terminative jelenlétéig
essive-formal jelenléteként
essive-modal jelenlétéül
inessive jelenlétében
superessive jelenlétén
adessive jelenléténél
illative jelenlétébe
sublative jelenlétére
allative jelenlétéhez
elative jelenlétéből
delative jelenlétéről
ablative jelenlététől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.