körme

Hungarian

Etymology

köröm + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkørmɛ]
  • Hyphenation: kör‧me

Noun

körme

  1. third-person singular (single possession) possessive of köröm

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative körme
accusative körmét
dative körmének
instrumental körmével
causal-final körméért
translative körmévé
terminative körméig
essive-formal körmeként
essive-modal körméül
inessive körmében
superessive körmén
adessive körménél
illative körmébe
sublative körmére
allative körméhez
elative körméből
delative körméről
ablative körmétől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.