köteles

Hungarian

Etymology

From kötél (“obligation, condition”) +‎ -es (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøtɛlɛʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: kö‧te‧les

Adjective

köteles

  1. obligatory, due
    Nem vagy köteles beszélni velük. ― You don't have to talk to them.
    köteles részt venni katonai kiképzésen ― to be obligated to undergo military training
    A felhasználó köteles ezt a mezőt kitölteni. ― The user must enter data in this field.
  2. having a rope
    köteles csörlő ― rappelling gear

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köteles kötelesek
accusative köteleset köteleseket
dative kötelesnek köteleseknek
instrumental kötelessel kötelesekkel
causal-final kötelesért kötelesekért
translative kötelessé kötelesekké
terminative kötelesig kötelesekig
essive-formal kötelesként kötelesekként
essive-modal — —
inessive kötelesben kötelesekben
superessive kötelesen köteleseken
adessive kötelesnél köteleseknél
illative kötelesbe kötelesekbe
sublative kötelesre kötelesekre
allative köteleshez kötelesekhez
elative kötelesből kötelesekből
delative kötelesről kötelesekről
ablative kötelestől kötelesektől

Derived terms

Noun

köteles (plural kötelesek)

  1. roper (one who uses a rope; a maker of ropes)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köteles kötelesek
accusative kötelest köteleseket
dative kötelesnek köteleseknek
instrumental kötelessel kötelesekkel
causal-final kötelesért kötelesekért
translative kötelessé kötelesekké
terminative kötelesig kötelesekig
essive-formal kötelesként kötelesekként
essive-modal — —
inessive kötelesben kötelesekben
superessive kötelesen köteleseken
adessive kötelesnél köteleseknél
illative kötelesbe kötelesekbe
sublative kötelesre kötelesekre
allative köteleshez kötelesekhez
elative kötelesből kötelesekből
delative kötelesről kötelesekről
ablative kötelestől kötelesektől
Possessive forms of köteles
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötelesem köteleseim
2nd person sing. kötelesed köteleseid
3rd person sing. kötelese kötelesei
1st person plural kötelesünk köteleseink
2nd person plural kötelesetek köteleseitek
3rd person plural kötelesük köteleseik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.