kötet

See also: kotet

Hungarian

Etymology

[1659] From köt (“to knit; bind”) +‎ -et (“noun-forming suffix”). Its original attested meaning was "a quantity of yarn; skein". The modern sense of "volume" was first attested in 1782.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøtɛt]
  • Hyphenation: kö‧tet

Noun

kötet (plural kötetek)

  1. volume, tome (single book of a publication issued in multi-book format, such as an encyclopedia)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötet kötetek
accusative kötetet köteteket
dative kötetnek köteteknek
instrumental kötettel kötetekkel
causal-final kötetért kötetekért
translative kötetté kötetekké
terminative kötetig kötetekig
essive-formal kötetként kötetekként
essive-modal — —
inessive kötetben kötetekben
superessive köteten köteteken
adessive kötetnél köteteknél
illative kötetbe kötetekbe
sublative kötetre kötetekre
allative kötethez kötetekhez
elative kötetből kötetekből
delative kötetről kötetekről
ablative kötettől kötetektől
Possessive forms of kötet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötetem köteteim
2nd person sing. köteted köteteid
3rd person sing. kötete kötetei
1st person plural kötetünk köteteink
2nd person plural kötetetek köteteitek
3rd person plural kötetük köteteik

Derived terms

(Compound words):

  • esszékötet
  • kötetcím
  • kötetszám
  • verskötet
  • verseskötet

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.