követ

See also: kövét

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøvɛt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: kö‧vet

Etymology 1

From Proto-Finno-Ugric *küjɜ- (“follow”)

Verb

követ

  1. (transitive) to follow (to go or come after in physical space)

Conjugation
conjugation of követ
Infinitive követni
Past participle követett
Present participle követő
Future participle követendő
Adverbial participle követve
Potential követhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite követek követsz követ követünk követtek követnek
Definite követem
én téged/titeket
követlek		 követed követi követjük követitek követik
Past Indefinite követtem követtél követett követtünk követtetek követtek
Definite követtem
én téged/titeket
követtelek		 követted követte követtük követtétek követték
Conditional mood Present Indefinite követnék követnél követne követnénk követnétek követnének
Definite követném
én téged/titeket
követnélek		 követnéd követné követnénk követnétek követnék
Subjunctive mood Present Indefinite kövessek kövess
or
kövessél		 kövessen kövessünk kövessetek kövessenek
Definite kövessem
én téged/titeket
kövesselek		 kövesd
or
kövessed		 kövesse kövessük kövessétek kövessék
Conjugated infinitive követnem követned követnie követnünk követnetek követniük
Derived terms

(With verbal prefixes):

Etymology 2

Cognate with the verb követ.

Noun

követ (plural követek)

  1. envoy, legate
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative követ követek
accusative követet követeket
dative követnek követeknek
instrumental követtel követekkel
causal-final követért követekért
translative követté követekké
terminative követig követekig
essive-formal követként követekként
essive-modal — —
inessive követben követekben
superessive követen követeken
adessive követnél követeknél
illative követbe követekbe
sublative követre követekre
allative követhez követekhez
elative követből követekből
delative követről követekről
ablative követtől követektől
Possessive forms of követ
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. követem követeim
2nd person sing. követed követeid
3rd person sing. követe követei
1st person plural követünk követeink
2nd person plural követetek követeitek
3rd person plural követük követeik
Derived terms

Etymology 3

From the köv- stem of kő (“stone”) +‎ -et (accusative suffix).

Noun

követ

  1. accusative singular of kő
Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.