követelmény

Hungarian

Etymology

követel +‎ -mény

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøvɛtɛlmeːɲ]
  • Hyphenation: kö‧ve‧tel‧mény

Noun

követelmény (plural követelmények)

  1. requirement, demand

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative követelmény követelmények
accusative követelményt követelményeket
dative követelménynek követelményeknek
instrumental követelménnyel követelményekkel
causal-final követelményért követelményekért
translative követelménnyé követelményekké
terminative követelményig követelményekig
essive-formal követelményként követelményekként
essive-modal — —
inessive követelményben követelményekben
superessive követelményen követelményeken
adessive követelménynél követelményeknél
illative követelménybe követelményekbe
sublative követelményre követelményekre
allative követelményhez követelményekhez
elative követelményből követelményekből
delative követelményről követelményekről
ablative követelménytől követelményektől
Possessive forms of követelmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. követelményem követelményeim
2nd person sing. követelményed követelményeid
3rd person sing. követelménye követelményei
1st person plural követelményünk követelményeink
2nd person plural követelményetek követelményeitek
3rd person plural követelményük követelményeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.