kancsalít

Hungarian

Etymology

kancsal +‎ -ít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒnt͡ʃɒliːt]
  • Hyphenation: kan‧csa‧lít

Verb

kancsalít

  1. to squint (to look with, or have eyes that are turned in different directions)

Conjugation
conjugation of kancsalít
Infinitive kancsalítani
Past participle kancsalított
Present participle kancsalító
Future participle -
Adverbial participle kancsalítva
Potential kancsalíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kancsalítok kancsalítasz kancsalít kancsalítunk kancsalítotok kancsalítanak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kancsalítottam kancsalítottál kancsalított kancsalítottunk kancsalítottatok kancsalítottak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kancsalítanék kancsalítanál kancsalítana kancsalítanánk kancsalítanátok kancsalítanának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kancsalítsak kancsalíts
or
kancsalítsál		 kancsalítson kancsalítsunk kancsalítsatok kancsalítsanak
Definite -
Conjugated infinitive kancsalítanom kancsalítanod kancsalítania kancsalítanunk kancsalítanotok kancsalítaniuk

Synonyms
  • bandzsít
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.