kefél

Hungarian

Etymology

kefe +‎ -l

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛfeːl]
  • Hyphenation: ke‧fél

Verb

kefél

  1. to brush
  2. (slang) to copulate, to have sex with

Conjugation
conjugation of kefél
Infinitive kefélni
Past participle kefélt
Present participle kefélő
Future participle kefélendő
Adverbial participle kefélve
Potential kefélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kefélek kefélsz kefél kefélünk keféltek kefélnek
Definite kefélem
én téged/titeket
keféllek		 keféled keféli keféljük kefélitek kefélik
Past Indefinite keféltem keféltél kefélt keféltünk keféltetek keféltek
Definite keféltem
én téged/titeket
keféltelek		 kefélted kefélte keféltük keféltétek kefélték
Conditional mood Present Indefinite kefélnék kefélnél kefélne kefélnénk kefélnétek kefélnének
Definite kefélném
én téged/titeket
kefélnélek		 kefélnéd kefélné kefélnénk kefélnétek kefélnék
Subjunctive mood Present Indefinite keféljek kefélj
or
keféljél		 keféljen keféljünk keféljetek keféljenek
Definite keféljem
én téged/titeket
keféljelek		 keféld
or
keféljed		 kefélje keféljük keféljétek keféljék
Conjugated infinitive kefélnem kefélned kefélnie kefélnünk kefélnetek kefélniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • kikefél
  • lekefél
  • megkefél
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.