kemény

See also: kémény

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric or perhaps Proto-Uralic *kämä (hard, firm)[1][2] + -ny (nominal-forming suffix). For the suffix, compare sovány (thin).[3]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛmeːɲ]
  • (file)
  • Hyphenation: ke‧mény

Adjective

kemény (comparative keményebb, superlative legkeményebb)

  1. hard (resistant to pressure)
  2. hard (demanding a lot of effort to endure)
    kemény munkahard work

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kemény kemények
accusative keményet keményeket
dative keménynek keményeknek
instrumental keménnyel keményekkel
causal-final keményért keményekért
translative keménnyé keményekké
terminative keményig keményekig
essive-formal keményként keményekként
essive-modal
inessive keményben keményekben
superessive keményen keményeken
adessive keménynél keményeknél
illative keménybe keményekbe
sublative keményre keményekre
allative keményhez keményekhez
elative keményből keményekből
delative keményről keményekről
ablative keménytől keményektől

Antonyms

Derived terms

Compound words
Expressions

References

  1. Greenberg, Joseph H. Indo-European and Its Closest Relatives. 2. Lexicon. Stanford: Stanford University Press, 2002. Online.
  2. Entry #264 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  3. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.