királyné

Hungarian

Etymology

király + -né

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkiraːjneː]
  • Hyphenation: ki‧rály‧né

Noun

királyné (plural királynék)

  1. queen (wife of a king)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative királyné királynék
accusative királynét királynékat
dative királynénak királynéknak
instrumental királynéval királynékkal
causal-final királynéért királynékért
translative királynévá királynékká
terminative királynéig királynékig
essive-formal királynéként királynékként
essive-modal
inessive királynéban királynékban
superessive királynén királynékon
adessive királynénál királynéknál
illative királynéba királynékba
sublative királynéra királynékra
allative királynéhoz királynékhoz
elative királynéból királynékból
delative királynéról királynékról
ablative királynétól királynéktól
Possessive forms of királyné
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. királyném királynéim
2nd person sing. királynéd királynéid
3rd person sing. királynéja királynéi
1st person plural királynénk királynéink
2nd person plural királynétok királynéitok
3rd person plural királynéjuk királynéik

See also

  • Appendix:Hungarian words with ly
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.