kondíció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Late Latin conditio.[1] With -ció ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkondiːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: kon‧dí‧ció

Noun

kondíció (plural kondíciók)

  1. condition
  2. condition, shape (the state of physical fitness)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kondíció kondíciók
accusative kondíciót kondíciókat
dative kondíciónak kondícióknak
instrumental kondícióval kondíciókkal
causal-final kondícióért kondíciókért
translative kondícióvá kondíciókká
terminative kondícióig kondíciókig
essive-formal kondícióként kondíciókként
essive-modal
inessive kondícióban kondíciókban
superessive kondíción kondíciókon
adessive kondíciónál kondícióknál
illative kondícióba kondíciókba
sublative kondícióra kondíciókra
allative kondícióhoz kondíciókhoz
elative kondícióból kondíciókból
delative kondícióról kondíciókról
ablative kondíciótól kondícióktól
Possessive forms of kondíció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kondícióm kondícióim
2nd person sing. kondíciód kondícióid
3rd person sing. kondíciója kondíciói
1st person plural kondíciónk kondícióink
2nd person plural kondíciótok kondícióitok
3rd person plural kondíciójuk kondícióik

Derived terms

  • kondi
  • kondíciójú
  • kondíciós

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.