lánc

See also: lanc

Hungarian

lánc

Etymology

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian lanac (chain).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈlaːnt͡s]
  • Hyphenation: lánc

Noun

lánc (plural láncok)

  1. chain
  2. fetter

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative lánc láncok
accusative láncot láncokat
dative láncnak láncoknak
instrumental lánccal láncokkal
causal-final láncért láncokért
translative lánccá láncokká
terminative láncig láncokig
essive-formal láncként láncokként
essive-modal
inessive láncban láncokban
superessive láncon láncokon
adessive láncnál láncoknál
illative láncba láncokba
sublative láncra láncokra
allative lánchoz láncokhoz
elative láncból láncokból
delative láncról láncokról
ablative lánctól láncoktól
Possessive forms of lánc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. láncom láncaim
2nd person sing. láncod láncaid
3rd person sing. lánca láncai
1st person plural láncunk láncaink
2nd person plural láncotok láncaitok
3rd person plural láncuk láncaik

Derived terms

Compound words
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.