méreg

Hungarian

Etymology

From Alanic. Compare Ossetian марг (marg, “poison”).[1] Further akin to Persian مرگ‎ (marg, “death”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmeːrɛɡ]
  • Hyphenation: mé‧reg

Noun

méreg (plural mérgek)

  1. poison, venom
  2. (somewhat colloquial) anger, wrath
    • 1651, Miklós Zrínyi, Szigeti veszedelem, Franklin (1901), canto 15, stanza 85:
      Igy tészen Delimán és nagy sebességgel / Bánra rugaszkodik, teli sok méreggel. / Ráveti dárdáját hatalmas erővel, / Itéli, hogy nagy bánt lefekteti evvel.

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative méreg mérgek
accusative mérget mérgeket
dative méregnek mérgeknek
instrumental méreggel mérgekkel
causal-final méregért mérgekért
translative méreggé mérgekké
terminative méregig mérgekig
essive-formal méregként mérgekként
essive-modal — —
inessive méregben mérgekben
superessive mérgen mérgeken
adessive méregnél mérgeknél
illative méregbe mérgekbe
sublative méregre mérgekre
allative méreghez mérgekhez
elative méregből mérgekből
delative méregről mérgekről
ablative méregtől mérgektől
Possessive forms of méreg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mérgem mérgeim
2nd person sing. mérged mérgeid
3rd person sing. mérge mérgei
1st person plural mérgünk mérgeink
2nd person plural mérgetek mérgeitek
3rd person plural mérgük mérgeik

Derived terms
Compound words

References
  1. L. Benkő, ed., A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (A historical-etymological dictionary of the Hungarian language), 4 vols., Budapest, 1967-84; published in German as Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest, 1993-97.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.