madár

See also: mãdar and Maďar

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɒdaːr]
  • (file)
  • Hyphenation: ma‧dár

Noun

madár (plural madarak)

  1. bird, fowl

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative madár madarak
accusative madarat madarakat
dative madárnak madaraknak
instrumental madárral madarakkal
causal-final madárért madarakért
translative madárrá madarakká
terminative madárig madarakig
essive-formal madárként madarakként
essive-modal
inessive madárban madarakban
superessive madáron madarakon
adessive madárnál madaraknál
illative madárba madarakba
sublative madárra madarakra
allative madárhoz madarakhoz
elative madárból madarakból
delative madárról madarakról
ablative madártól madaraktól
Possessive forms of madár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. madaram madaraim
2nd person sing. madarad madaraid
3rd person sing. madara madarai
1st person plural madarunk madaraink
2nd person plural madaratok madaraitok
3rd person plural madaruk madaraik

Derived terms

Compound words
Expressions

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.