magaslat

Hungarian

Etymology

magas (“tall”) +‎ -lat (“noun-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɒɡɒʃlɒt]
  • Hyphenation: ma‧gas‧lat

Noun

magaslat

  1. height, elevation, rise, altitude, hill, high ground
  2. (figuratively, literary) top (generally superior, higher, more developed)
    a helyzet magaslatán ― on top of the situation

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative magaslat magaslatok
accusative magaslatot magaslatokat
dative magaslatnak magaslatoknak
instrumental magaslattal magaslatokkal
causal-final magaslatért magaslatokért
translative magaslattá magaslatokká
terminative magaslatig magaslatokig
essive-formal magaslatként magaslatokként
essive-modal — —
inessive magaslatban magaslatokban
superessive magaslaton magaslatokon
adessive magaslatnál magaslatoknál
illative magaslatba magaslatokba
sublative magaslatra magaslatokra
allative magaslathoz magaslatokhoz
elative magaslatból magaslatokból
delative magaslatról magaslatokról
ablative magaslattól magaslatoktól
Possessive forms of magaslat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. magaslatom magaslataim
2nd person sing. magaslatod magaslataid
3rd person sing. magaslata magaslatai
1st person plural magaslatunk magaslataink
2nd person plural magaslatotok magaslataitok
3rd person plural magaslatuk magaslataik

Derived terms
  • magaslati
  • magaslatú
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.