megtörténik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ történik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛktørteːnik]
  • Hyphenation: meg‧tör‧té‧nik

Verb

megtörténik

  1. (intransitive) to occur, to take place

Conjugation
conjugation of megtörténik
Infinitive megtörténni
Past participle megtörtént
Present participle megtörténő
Future participle -
Adverbial participle megtörténve
Potential megtörténhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megtörtének megtörténsz megtörténik megtörténünk megtörténtek megtörténnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite megtörténtem megtörténtél megtörtént megtörténtünk megtörténtetek megtörténtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite megtörténnék megtörténnél megtörténne megtörténnénk megtörténnétek megtörténnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite megtörténjek megtörténj
or
megtörténjél		 megtörténjen megtörténjünk megtörténjetek megtörténjenek
Definite -
Conjugated infinitive megtörténnem megtörténned megtörténnie megtörténnünk megtörténnetek megtörténniük

Derived terms
  • megtörténés
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.