mesterünk

Hungarian

Etymology

mester + -ünk (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɛʃtɛryŋk]
  • Hyphenation: mes‧te‧rünk

Noun

mesterünk

  1. first-person plural (single possession) possessive of mester

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative mesterünk
accusative mesterünket
dative mesterünknek
instrumental mesterünkkel
causal-final mesterünkért
translative mesterünkké
terminative mesterünkig
essive-formal mesterünkként
essive-modal mesterünkül
inessive mesterünkben
superessive mesterünkön
adessive mesterünknél
illative mesterünkbe
sublative mesterünkre
allative mesterünkhöz
elative mesterünkből
delative mesterünkről
ablative mesterünktől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.