mondóka

Hungarian

Etymology

mondó + -ka (diminutive suffix), from mond (to say) + (present participle suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmondoːkɒ]
  • Hyphenation: mon‧dó‧ka

Noun

mondóka (plural mondókák)

  1. say, talk, story, tale (what one has to say)
  2. nursery rhyme

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mondóka mondókák
accusative mondókát mondókákat
dative mondókának mondókáknak
instrumental mondókával mondókákkal
causal-final mondókáért mondókákért
translative mondókává mondókákká
terminative mondókáig mondókákig
essive-formal mondókaként mondókákként
essive-modal
inessive mondókában mondókákban
superessive mondókán mondókákon
adessive mondókánál mondókáknál
illative mondókába mondókákba
sublative mondókára mondókákra
allative mondókához mondókákhoz
elative mondókából mondókákból
delative mondókáról mondókákról
ablative mondókától mondókáktól
Possessive forms of mondóka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondókám mondókáim
2nd person sing. mondókád mondókáid
3rd person sing. mondókája mondókái
1st person plural mondókánk mondókáink
2nd person plural mondókátok mondókáitok
3rd person plural mondókájuk mondókáik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.