munkája

Hungarian

Etymology

munka + -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuŋkaːjɒ]
  • Hyphenation: mun‧ká‧ja

Noun

munkája

  1. third-person singular (single possession) possessive of munka

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative munkája
accusative munkáját
dative munkájának
instrumental munkájával
causal-final munkájáért
translative munkájává
terminative munkájáig
essive-formal munkájaként
essive-modal munkájául
inessive munkájában
superessive munkáján
adessive munkájánál
illative munkájába
sublative munkájára
allative munkájához
elative munkájából
delative munkájáról
ablative munkájától
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.