munkám

Hungarian

Etymology

munka + -m (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuŋkaːm]
  • Hyphenation: mun‧kám

Noun

munkám

  1. first-person singular (single possession) possessive of munka

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative munkám
accusative munkámat
dative munkámnak
instrumental munkámmal
causal-final munkámért
translative munkámmá
terminative munkámig
essive-formal munkámként
essive-modal munkámul
inessive munkámban
superessive munkámon
adessive munkámnál
illative munkámba
sublative munkámra
allative munkámhoz
elative munkámból
delative munkámról
ablative munkámtól
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.