nagylelkű

Hungarian

Etymology

nagy (generous) + lelkű (of soul)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈnɒɟlɛlkyː]
  • Hyphenation: nagy‧lel‧kű

Adjective

nagylelkű (comparative nagylelkűbb, superlative legnagylelkűbb)

  1. generous

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative nagylelkű nagylelkűek
accusative nagylelkűt nagylelkűeket
dative nagylelkűnek nagylelkűeknek
instrumental nagylelkűvel nagylelkűekkel
causal-final nagylelkűért nagylelkűekért
translative nagylelkűvé nagylelkűekké
terminative nagylelkűig nagylelkűekig
essive-formal nagylelkűként nagylelkűekként
essive-modal
inessive nagylelkűben nagylelkűekben
superessive nagylelkűn nagylelkűeken
adessive nagylelkűnél nagylelkűeknél
illative nagylelkűbe nagylelkűekbe
sublative nagylelkűre nagylelkűekre
allative nagylelkűhöz nagylelkűekhez
elative nagylelkűből nagylelkűekből
delative nagylelkűről nagylelkűekről
ablative nagylelkűtől nagylelkűektől

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.