orvos

See also: örvös

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *arpa

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈorvoʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: or‧vos

Noun

orvos (plural orvosok)

  1. doctor (physician)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative orvos orvosok
accusative orvost orvosokat
dative orvosnak orvosoknak
instrumental orvossal orvosokkal
causal-final orvosért orvosokért
translative orvossá orvosokká
terminative orvosig orvosokig
essive-formal orvosként orvosokként
essive-modal
inessive orvosban orvosokban
superessive orvoson orvosokon
adessive orvosnál orvosoknál
illative orvosba orvosokba
sublative orvosra orvosokra
allative orvoshoz orvosokhoz
elative orvosból orvosokból
delative orvosról orvosokról
ablative orvostól orvosoktól
Possessive forms of orvos
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. orvosom orvosaim
2nd person sing. orvosod orvosaid
3rd person sing. orvosa orvosai
1st person plural orvosunk orvosaink
2nd person plural orvosotok orvosaitok
3rd person plural orvosuk orvosaik

Derived terms

(Compound words):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.