oszlop

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian stub.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈoslop]
  • Hyphenation: osz‧lop

Noun

oszlop (plural oszlopok)

  1. (architecture) pillar, column
  2. (in a table) column
  3. (military formation) column

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative oszlop oszlopok
accusative oszlopot oszlopokat
dative oszlopnak oszlopoknak
instrumental oszloppal oszlopokkal
causal-final oszlopért oszlopokért
translative oszloppá oszlopokká
terminative oszlopig oszlopokig
essive-formal oszlopként oszlopokként
essive-modal
inessive oszlopban oszlopokban
superessive oszlopon oszlopokon
adessive oszlopnál oszlopoknál
illative oszlopba oszlopokba
sublative oszlopra oszlopokra
allative oszlophoz oszlopokhoz
elative oszlopból oszlopokból
delative oszlopról oszlopokról
ablative oszloptól oszlopoktól
Possessive forms of oszlop
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. oszlopom oszlopaim
2nd person sing. oszlopod oszlopaid
3rd person sing. oszlopa oszlopai
1st person plural oszlopunk oszlopaink
2nd person plural oszlopotok oszlopaitok
3rd person plural oszlopuk oszlopaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.