pöcs
See also: pocs
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈpøt͡ʃ]
- Hyphenation: pöcs
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | pöcs | pöcsök |
| accusative | pöcsöt | pöcsöket |
| dative | pöcsnek | pöcsöknek |
| instrumental | pöccsel | pöcsökkel |
| causal-final | pöcsért | pöcsökért |
| translative | pöccsé | pöcsökké |
| terminative | pöcsig | pöcsökig |
| essive-formal | pöcsként | pöcsökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | pöcsben | pöcsökben |
| superessive | pöcsön | pöcsökön |
| adessive | pöcsnél | pöcsöknél |
| illative | pöcsbe | pöcsökbe |
| sublative | pöcsre | pöcsökre |
| allative | pöcshöz | pöcsökhöz |
| elative | pöcsből | pöcsökből |
| delative | pöcsről | pöcsökről |
| ablative | pöcstől | pöcsöktől |
| Possessive forms of pöcs | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | pöcsöm | pöcseim |
| 2nd person sing. | pöcsöd | pöcseid |
| 3rd person sing. | pöcse | pöcsei |
| 1st person plural | pöcsünk | pöcseink |
| 2nd person plural | pöcsötök | pöcseitek |
| 3rd person plural | pöcsük | pöcseik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.