papír

See also: papir

Czech

Pronunciation
  • IPA(key): /ˈpapiːr/
  • audio(file)

Noun

papír m

  1. paper

Declension
Declension
singular plural
nominative papír papíry
genitive papíru papírů
dative papíru papírům
accusative papír papíry
vocative papíre papíry
locative papíru, papíře papírech
instrumental papírem papíry

Derived terms

Further reading
  • papír in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • papír in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Papier, from Latin papyrus.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpɒpiːr]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pa‧pír

Noun

papír (plural papírok)

  1. paper

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative papír papírok
accusative papírt papírokat
dative papírnak papíroknak
instrumental papírral papírokkal
causal-final papírért papírokért
translative papírrá papírokká
terminative papírig papírokig
essive-formal papírként papírokként
essive-modal — —
inessive papírban papírokban
superessive papíron papírokon
adessive papírnál papíroknál
illative papírba papírokba
sublative papírra papírokra
allative papírhoz papírokhoz
elative papírból papírokból
delative papírról papírokról
ablative papírtól papíroktól
Possessive forms of papír
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. papírom papírjaim
2nd person sing. papírod papírjaid
3rd person sing. papírja papírjai
1st person plural papírunk papírjaink
2nd person plural papírotok papírjaitok
3rd person plural papírjuk papírjaik

Synonyms

Derived terms
Compound words

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.