partitúra

See also: partitura

Hungarian

Etymology

From Italian partitura, from Latin partitus.[1] With -úra ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpɒrtituːrɒ]
  • Hyphenation: par‧ti‧tú‧ra

Noun

partitúra (plural partitúrák)

  1. score (a book or set of pages showing all the parts for a musical composition)[2]

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative partitúra partitúrák
accusative partitúrát partitúrákat
dative partitúrának partitúráknak
instrumental partitúrával partitúrákkal
causal-final partitúráért partitúrákért
translative partitúrává partitúrákká
terminative partitúráig partitúrákig
essive-formal partitúraként partitúrákként
essive-modal — —
inessive partitúrában partitúrákban
superessive partitúrán partitúrákon
adessive partitúránál partitúráknál
illative partitúrába partitúrákba
sublative partitúrára partitúrákra
allative partitúrához partitúrákhoz
elative partitúrából partitúrákból
delative partitúráról partitúrákról
ablative partitúrától partitúráktól
Possessive forms of partitúra
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. partitúrám partitúráim
2nd person sing. partitúrád partitúráid
3rd person sing. partitúrája partitúrái
1st person plural partitúránk partitúráink
2nd person plural partitúrátok partitúráitok
3rd person plural partitúrájuk partitúráik

Synonyms
  • vezérkönyv

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
  2. Bakos, Ferenc and Pál Fábián. Idegen szavak és kifejezések szótára (’A Dictionary of Foreign Words and Phrases’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.