privát

See also: privat and privât

Czech

Etymology

Latin privus

Noun

privát m

  1. (informal) private apartment

Further reading

  • privát in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • privát in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989
  • privát in Akademický slovník cizích slov, 1995, at prirucka.ujc.cas.cz

Hungarian

Etymology

From German privat, from Latin privatus.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈprivaːt]
  • Hyphenation: pri‧vát

Adjective

privát (comparative privátabb, superlative legprivátabb)

  1. private, personal
    Synonyms: személyes, bizalmas, intim, családi
    Antonyms: nyilvános, hivatalos

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative privát privátak
accusative privátat privátakat
dative privátnak privátaknak
instrumental priváttal privátakkal
causal-final privátért privátakért
translative priváttá privátakká
terminative privátig privátakig
essive-formal privátként privátakként
essive-modal privátul
inessive privátban privátakban
superessive priváton privátakon
adessive privátnál privátaknál
illative privátba privátakba
sublative privátra privátakra
allative priváthoz privátakhoz
elative privátból privátakból
delative privátról privátakról
ablative priváttól privátaktól

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.