pusztít

Hungarian

Etymology

puszta +‎ -ít [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpustiːt]
  • Hyphenation: pusz‧tít

Verb

pusztít

  1. (transitive) to devastate, to ravage, to ruin

Conjugation
conjugation of pusztít
Infinitive pusztítani
Past participle pusztított
Present participle pusztító
Future participle pusztítandó
Adverbial participle pusztítva
Potential pusztíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite pusztítok pusztítasz pusztít pusztítunk pusztítotok pusztítanak
Definite pusztítom
én téged/titeket
pusztítalak		 pusztítod pusztítja pusztítjuk pusztítjátok pusztítják
Past Indefinite pusztítottam pusztítottál pusztított pusztítottunk pusztítottatok pusztítottak
Definite pusztítottam
én téged/titeket
pusztítottalak		 pusztítottad pusztította pusztítottuk pusztítottátok pusztították
Conditional mood Present Indefinite pusztítanék pusztítanál pusztítana pusztítanánk pusztítanátok pusztítanának
Definite pusztítanám
én téged/titeket
pusztítanálak		 pusztítanád pusztítaná pusztítanánk pusztítanátok pusztítanák
Subjunctive mood Present Indefinite pusztítsak pusztíts
or
pusztítsál		 pusztítson pusztítsunk pusztítsatok pusztítsanak
Definite pusztítsam
én téged/titeket
pusztítsalak		 pusztítsd
or
pusztítsad		 pusztítsa pusztítsuk pusztítsátok pusztítsák
Conjugated infinitive pusztítanom pusztítanod pusztítania pusztítanunk pusztítanotok pusztítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.