rögtönöz

Hungarian

Etymology

rögtön +‎ -öz. First attested in 1829. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrøktønøz]
  • Hyphenation: rög‧tö‧nöz

Verb

rögtönöz

  1. (transitive) to improvise

Conjugation
conjugation of rögtönöz
Infinitive rögtönözni
Past participle rögtönzött
Present participle rögtönző
Future participle rögtönzendő
Adverbial participle rögtönözve
Potential rögtönözhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite rögtönzök rögtönzöl rögtönöz rögtönzünk rögtönöztök rögtönöznek
Definite rögtönzöm
én téged/titeket
rögtönözlek		 rögtönzöd rögtönzi rögtönözzük rögtönzitek rögtönzik
Past Indefinite rögtönöztem rögtönöztél rögtönzött rögtönöztünk rögtönöztetek rögtönöztek
Definite rögtönöztem
én téged/titeket
rögtönöztelek		 rögtönözted rögtönözte rögtönöztük rögtönöztétek rögtönözték
Conditional mood Present Indefinite rögtönöznék rögtönöznél rögtönözne rögtönöznénk rögtönöznétek rögtönöznének
Definite rögtönözném
én téged/titeket
rögtönöznélek		 rögtönöznéd rögtönözné rögtönöznénk rögtönöznétek rögtönöznék
Subjunctive mood Present Indefinite rögtönözzek rögtönözz
or
rögtönözzél		 rögtönözzön rögtönözzünk rögtönözzetek rögtönözzenek
Definite rögtönözzem
én téged/titeket
rögtönözzelek		 rögtönözd
or
rögtönözzed		 rögtönözze rögtönözzük rögtönözzétek rögtönözzék
Conjugated infinitive rögtönöznöm rögtönöznöd rögtönöznie rögtönöznünk rögtönöznötök rögtönözniük

Synonyms

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.