rejt

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -t (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛjt]

Verb

rejt

  1. (transitive) to hide

Conjugation
conjugation of rejt
Infinitive rejteni
Past participle rejtett
Present participle rejtő
Future participle rejtendő
Adverbial participle rejtve
Potential rejthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite rejtek rejtesz rejt rejtünk rejtetek rejtenek
Definite rejtem
én téged/titeket
rejtelek		 rejted rejti rejtjük rejtitek rejtik
Past Indefinite rejtettem rejtettél rejtett rejtettünk rejtettetek rejtettek
Definite rejtettem
én téged/titeket
rejtettelek		 rejtetted rejtette rejtettük rejtettétek rejtették
Conditional mood Present Indefinite rejtenék rejtenél rejtene rejtenénk rejtenétek rejtenének
Definite rejteném
én téged/titeket
rejtenélek		 rejtenéd rejtené rejtenénk rejtenétek rejtenék
Subjunctive mood Present Indefinite rejtsek rejts
or
rejtsél		 rejtsen rejtsünk rejtsetek rejtsenek
Definite rejtsem
én téged/titeket
rejtselek		 rejtsd
or
rejtsed		 rejtse rejtsük rejtsétek rejtsék
Conjugated infinitive rejtenem rejtened rejtenie rejtenünk rejtenetek rejteniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.