rekesz

Hungarian

Etymology

From an unattested stem of unclear origin + -esz (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈrɛkɛs]
  • Hyphenation: re‧kesz

Noun

rekesz (plural rekeszek)

  1. compartment (one of the parts into which an area is subdivided)
  2. crate (large open box or basket, used to transport fragile goods)
    Két rekesz sört vittünk magunkkal a kempingtúrára.When we went camping, we brought along two crates of beer.
  3. (photography) aperture (the opening of a photographic lens that can be adjusted to control the amount of light passing through)
    Synonym: blende

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rekesz rekeszek
accusative rekeszt rekeszeket
dative rekesznek rekeszeknek
instrumental rekesszel rekeszekkel
causal-final rekeszért rekeszekért
translative rekesszé rekeszekké
terminative rekeszig rekeszekig
essive-formal rekeszként rekeszekként
essive-modal
inessive rekeszben rekeszekben
superessive rekeszen rekeszeken
adessive rekesznél rekeszeknél
illative rekeszbe rekeszekbe
sublative rekeszre rekeszekre
allative rekeszhez rekeszekhez
elative rekeszből rekeszekből
delative rekeszről rekeszekről
ablative rekesztől rekeszektől
Possessive forms of rekesz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rekeszem rekeszeim
2nd person sing. rekeszed rekeszeid
3rd person sing. rekesze rekeszei
1st person plural rekeszünk rekeszeink
2nd person plural rekeszetek rekeszeitek
3rd person plural rekeszük rekeszeik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.