ruha

From Proto-Malayo-Polynesian *duha, from Proto-Austronesian *duSa.

ruhá

1. two

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian ruho.

• IPA^(key): [ˈruɦɒ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ru‧ha

ruha (plural ruhák)

1. clothes (articles made of fabrics, wool or leather, used to cover the human body)
   • 2007, Nurit Stosiek et al.; Edit Berényi Vissi (translator), chapter 1, in Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak‎:

     A drága márkás holmikat árusító üzletben nagyon olcsón lehet ruhát venni.

     You can buy clothes at a very cheap price in the shop that sells expensive branded things.

2. garment, piece of clothing (a single item of clothing, such as a shirt or a sock)
   • 1892, Mór Jókai, chapter XXVII, in Rákóczy fia:

     A nőalak kimosott fehér ruhákat tereget ki a szentjánoskenyér-bokrokra, száradni.

     The figure of the woman is hanging washed white garments to dry on the carob bushes.

3. outfit (a set of clothing worn at the same time)
   • 1939, János Tornyai, chapter II, in Gyere, kicsim!... Gyere!:

     Most felöltözünk a szép ruhába... és elmegyünk autózni, kislányom...

     Now we're going to dress you up in a pretty outfit... and go for a ride, my little girl...

4. dress (an item of clothing worn by a woman which combines a top and a skirt)
   • 1911, Gyula Szini, “Szív és ész”, in Egy sápadt asszony‎:

     Zerlina állt ott, menyasszonyi ruhában, fátyollal, mirtuszkoszorúval.

     Zerlina was standing there in a wedding dress complete with a veil and a myrtle wreath.

5. cloth (woven fabric used in wound dressing, cleaning or other practical use)
   • 1892, Ágnes Zilahy, “Befőttek”, in Valódi magyar szakácskönyv:

     Borítsuk be az üvegeket vizes ruhával s tegyük jó erős tűzhöz főni.

     Cover the jars with a wet cloth and put over high heat to cook.

ruha

1. dative singular of ruh