sípcsont

Hungarian
sípcsont (shown in red)

Etymology

síp (“flute”) +‎ csont (“bone”), created by Pál Bugát during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. Loan translation from Latin, compare os tibiae (“shinbone”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃiːpt͡ʃont]
  • Hyphenation: síp‧csont

Noun

sípcsont (plural sípcsontok)

  1. (anatomy) shin, shinbone, tibia (the inner and usually the larger of the two bones of the leg or hind limb below the knee)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative sípcsont sípcsontok
accusative sípcsontot sípcsontokat
dative sípcsontnak sípcsontoknak
instrumental sípcsonttal sípcsontokkal
causal-final sípcsontért sípcsontokért
translative sípcsonttá sípcsontokká
terminative sípcsontig sípcsontokig
essive-formal sípcsontként sípcsontokként
essive-modal — —
inessive sípcsontban sípcsontokban
superessive sípcsonton sípcsontokon
adessive sípcsontnál sípcsontoknál
illative sípcsontba sípcsontokba
sublative sípcsontra sípcsontokra
allative sípcsonthoz sípcsontokhoz
elative sípcsontból sípcsontokból
delative sípcsontról sípcsontokról
ablative sípcsonttól sípcsontoktól
Possessive forms of sípcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sípcsontom sípcsontjaim
2nd person sing. sípcsontod sípcsontjaid
3rd person sing. sípcsontja sípcsontjai
1st person plural sípcsontunk sípcsontjaink
2nd person plural sípcsontotok sípcsontjaitok
3rd person plural sípcsontjuk sípcsontjaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.