süllő
Hungarian
Etymology
From a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin at the turn of the 9th and 10th centuries. Compare Chuvash шӑл (šăl, “tooth”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈʃylːøː]
- Hyphenation: sül‧lő
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | süllő | süllők |
accusative | süllőt | süllőket |
dative | süllőnek | süllőknek |
instrumental | süllővel | süllőkkel |
causal-final | süllőért | süllőkért |
translative | süllővé | süllőkké |
terminative | süllőig | süllőkig |
essive-formal | süllőként | süllőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | süllőben | süllőkben |
superessive | süllőn | süllőkön |
adessive | süllőnél | süllőknél |
illative | süllőbe | süllőkbe |
sublative | süllőre | süllőkre |
allative | süllőhöz | süllőkhöz |
elative | süllőből | süllőkből |
delative | süllőről | süllőkről |
ablative | süllőtől | süllőktől |
Possessive forms of süllő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | süllőm | süllőim |
2nd person sing. | süllőd | süllőid |
3rd person sing. | süllője | süllői |
1st person plural | süllőnk | süllőink |
2nd person plural | süllőtök | süllőitek |
3rd person plural | süllőjük | süllőik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.