seprő

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃɛprøː]
  • Hyphenation: sep‧rő

Etymology 1

Borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

Noun

seprő (plural seprők)

  1. lees, dregs, grounds (the sediment that settles during fermentation of wine)
  2. (figuratively) the dregs (the worst and lowest part of something)
    a társadalom sepreje ― the dregs of society
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative seprő seprők
accusative seprőt seprőket
dative seprőnek seprőknek
instrumental seprővel seprőkkel
causal-final seprőért seprőkért
translative seprővé seprőkké
terminative seprőig seprőkig
essive-formal seprőként seprőkként
essive-modal — —
inessive seprőben seprőkben
superessive seprőn seprőkön
adessive seprőnél seprőknél
illative seprőbe seprőkbe
sublative seprőre seprőkre
allative seprőhöz seprőkhöz
elative seprőből seprőkből
delative seprőről seprőkről
ablative seprőtől seprőktől
Possessive forms of seprő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. seprőm seprőim
2nd person sing. seprőd seprőid
3rd person sing. seprője seprői
1st person plural seprőnk seprőink
2nd person plural seprőtök seprőitek
3rd person plural seprőjük seprőik

Etymology 2

From the sepr- stem of seper (“to sweep”) +‎ -ő.[2]

Adjective

seprő (not comparable)

  1. sweeping
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative seprő seprők
accusative seprőt seprőket
dative seprőnek seprőknek
instrumental seprővel seprőkkel
causal-final seprőért seprőkért
translative seprővé seprőkké
terminative seprőig seprőkig
essive-formal seprőként seprőkként
essive-modal — —
inessive seprőben seprőkben
superessive seprőn seprőkön
adessive seprőnél seprőknél
illative seprőbe seprőkbe
sublative seprőre seprőkre
allative seprőhöz seprőkhöz
elative seprőből seprőkből
delative seprőről seprőkről
ablative seprőtől seprőktől

Noun

seprő (plural seprők)

  1. broom (a domestic utensil with fibers bound together at the end of a long handle, used for sweeping)
    Synonyms: seprű, söprű
  2. sweeper (a person or a machine who sweeps floors)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative seprő seprők
accusative seprőt seprőket
dative seprőnek seprőknek
instrumental seprővel seprőkkel
causal-final seprőért seprőkért
translative seprővé seprőkké
terminative seprőig seprőkig
essive-formal seprőként seprőkként
essive-modal — —
inessive seprőben seprőkben
superessive seprőn seprőkön
adessive seprőnél seprőknél
illative seprőbe seprőkbe
sublative seprőre seprőkre
allative seprőhöz seprőkhöz
elative seprőből seprőkből
delative seprőről seprőkről
ablative seprőtől seprőktől
Possessive forms of seprő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. seprőm seprőim
2nd person sing. seprőd seprőid
3rd person sing. seprője seprői
1st person plural seprőnk seprőink
2nd person plural seprőtök seprőitek
3rd person plural seprőjük seprőik
Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.