sikít

Hungarian

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -ít (verb-forming suffix).[1]

sikít

(intransitive) to scream (to cry out with a shrill voice; to utter a sudden, sharp outcry, or shrill, loud cry, as in fright or extreme pain; to shriek; to screech)
Synonyms: sikolt, visít, sivít, süvölt, sipít
(transitive) to shriek (to utter sharply and shrilly; to utter in or with a shriek)

conjugation of sikít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			sikítani
Past participle			sikított
Present participle			sikító
Future participle			sikítandó
Adverbial participle			sikítva
Potential			sikíthat
Indicative mood	Present	Indefinite	sikítok	sikítasz	sikít	sikítunk	sikítotok	sikítanak
	Present	Definite	sikítom én téged/titeket sikítalak	sikítod	sikítja	sikítjuk	sikítjátok	sikítják
	Past	Indefinite	sikítottam	sikítottál	sikított	sikítottunk	sikítottatok	sikítottak
	Past	Definite	sikítottam én téged/titeket sikítottalak	sikítottad	sikította	sikítottuk	sikítottátok	sikították
Conditional mood	Present	Indefinite	sikítanék	sikítanál	sikítana	sikítanánk	sikítanátok	sikítanának
Conditional mood	Present	Definite	sikítanám én téged/titeket sikítanálak	sikítanád	sikítaná	sikítanánk	sikítanátok	sikítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	sikítsak	sikíts or sikítsál	sikítson	sikítsunk	sikítsatok	sikítsanak
Subjunctive mood	Present	Definite	sikítsam én téged/titeket sikítsalak	sikítsd or sikítsad	sikítsa	sikítsuk	sikítsátok	sikítsák
Conjugated infinitive			sikítanom	sikítanod	sikítania	sikítanunk	sikítanotok	sikítaniuk

(With verbal prefixes):

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.