statuál

Hungarian

Etymology

From Latin statuere.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃtɒtuaːl]
  • Hyphenation: sta‧tu‧ál

Verb

statuál

  1. (transitive) to establish (mainly used in the phrase példát statuál)

Conjugation
conjugation of statuál
Infinitive statuálni
Past participle statuált
Present participle statuáló
Future participle statuálandó
Adverbial participle statuálva
Potential statuálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite statuálok statuálsz statuál statuálunk statuáltok statuálnak
Definite statuálom
én téged/titeket
statuállak		 statuálod statuálja statuáljuk statuáljátok statuálják
Past Indefinite statuáltam statuáltál statuált statuáltunk statuáltatok statuáltak
Definite statuáltam
én téged/titeket
statuáltalak		 statuáltad statuálta statuáltuk statuáltátok statuálták
Conditional mood Present Indefinite statuálnék statuálnál statuálna statuálnánk statuálnátok statuálnának
Definite statuálnám
én téged/titeket
statuálnálak		 statuálnád statuálná statuálnánk statuálnátok statuálnák
Subjunctive mood Present Indefinite statuáljak statuálj
or
statuáljál		 statuáljon statuáljunk statuáljatok statuáljanak
Definite statuáljam
én téged/titeket
statuáljalak		 statuáld
or
statuáljad		 statuálja statuáljuk statuáljátok statuálják
Conjugated infinitive statuálnom statuálnod statuálnia statuálnunk statuálnotok statuálniuk

Derived terms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.