származék

Hungarian

Etymology

származik (“to derive, originate”) +‎ -ék (noun-forming suffix). First attested in 1793.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsaːrmɒzeːk]
  • Hyphenation: szár‧ma‧zék

Noun

származék (plural származékok)

  1. (linguistics) derivative (a word that derives from another one)
  2. (literary, rare) progeny, offspring, descendants
  3. (chemistry) derivative (a chemical derived from another)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative származék származékok
accusative származékot származékokat
dative származéknak származékoknak
instrumental származékkal származékokkal
causal-final származékért származékokért
translative származékká származékokká
terminative származékig származékokig
essive-formal származékként származékokként
essive-modal — —
inessive származékban származékokban
superessive származékon származékokon
adessive származéknál származékoknál
illative származékba származékokba
sublative származékra származékokra
allative származékhoz származékokhoz
elative származékból származékokból
delative származékról származékokról
ablative származéktól származékoktól
Possessive forms of származék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. származékom származékaim
2nd person sing. származékod származékaid
3rd person sing. származéka származékai
1st person plural származékunk származékaink
2nd person plural származékotok származékaitok
3rd person plural származékuk származékaik

Derived terms
  • származékos

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.