szépség

Hungarian

Etymology

szép +‎ -ség

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈseːpʃeːɡ]
  • Hyphenation: szép‧ség

Noun

szépség (plural szépségek)

  1. beauty
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 3, chapter 1:
      Timár túl boldog volt, hogy Timéát eljegyezheté. A leány tündéri szépsége az első találkozás óta meghódítva tartá lelkét. Bámulta őt. A szelíd kedély, melyet később ismerni tanult nála, megnyerte tiszteletét.

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szépség szépségek
accusative szépséget szépségeket
dative szépségnek szépségeknek
instrumental szépséggel szépségekkel
causal-final szépségért szépségekért
translative szépséggé szépségekké
terminative szépségig szépségekig
essive-formal szépségként szépségekként
essive-modal — —
inessive szépségben szépségekben
superessive szépségen szépségeken
adessive szépségnél szépségeknél
illative szépségbe szépségekbe
sublative szépségre szépségekre
allative szépséghez szépségekhez
elative szépségből szépségekből
delative szépségről szépségekről
ablative szépségtől szépségektől
Possessive forms of szépség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szépségem szépségeim
2nd person sing. szépséged szépségeid
3rd person sing. szépsége szépségei
1st person plural szépségünk szépségeink
2nd person plural szépségetek szépségeitek
3rd person plural szépségük szépségeik

Derived terms

(Compound words):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.