szükségem

Hungarian

Etymology

szükség (need) + -em (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsykʃeːɡɛm]
  • Hyphenation: szük‧sé‧gem

Noun

szükségem

  1. first-person singular (single possession) possessive of szükség
    Orvosra van szükségem.I need a doctor.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szükségem
accusative szükségemet
dative szükségemnek
instrumental szükségemmel
causal-final szükségemért
translative szükségemmé
terminative szükségemig
essive-formal szükségemként
essive-modal szükségemül
inessive szükségemben
superessive szükségemen
adessive szükségemnél
illative szükségembe
sublative szükségemre
allative szükségemhez
elative szükségemből
delative szükségemről
ablative szükségemtől

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.