szelíd
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛliːd]
- Hyphenation: sze‧líd
Adjective
szelíd (comparative szelídebb, superlative legszelídebb)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szelíd | szelídek |
accusative | szelídet | szelídeket |
dative | szelídnek | szelídeknek |
instrumental | szelíddel | szelídekkel |
causal-final | szelídért | szelídekért |
translative | szelíddé | szelídekké |
terminative | szelídig | szelídekig |
essive-formal | szelídként | szelídekként |
essive-modal | szelídül | — |
inessive | szelídben | szelídekben |
superessive | szelíden | szelídeken |
adessive | szelídnél | szelídeknél |
illative | szelídbe | szelídekbe |
sublative | szelídre | szelídekre |
allative | szelídhez | szelídekhez |
elative | szelídből | szelídekből |
delative | szelídről | szelídekről |
ablative | szelídtől | szelídektől |
Antonyms
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.