szelíd

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛliːd]
  • Hyphenation: sze‧líd

Adjective

szelíd (comparative szelídebb, superlative legszelídebb)

  1. gentle, meek (person)
  2. (of an animal) tame

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelíd szelídek
accusative szelídet szelídeket
dative szelídnek szelídeknek
instrumental szelíddel szelídekkel
causal-final szelídért szelídekért
translative szelíddé szelídekké
terminative szelídig szelídekig
essive-formal szelídként szelídekként
essive-modal szelídül
inessive szelídben szelídekben
superessive szelíden szelídeken
adessive szelídnél szelídeknél
illative szelídbe szelídekbe
sublative szelídre szelídekre
allative szelídhez szelídekhez
elative szelídből szelídekből
delative szelídről szelídekről
ablative szelídtől szelídektől

Antonyms

Derived terms

  • szelídít
  • szelídül

(Compound words):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.