szentencia
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin sententia (“thought”), from sentire (“to feel”).[1] With -encia ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛntɛnt͡siʲɒ]
- Hyphenation: szen‧ten‧cia
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szentencia | szentenciák |
| accusative | szentenciát | szentenciákat |
| dative | szentenciának | szentenciáknak |
| instrumental | szentenciával | szentenciákkal |
| causal-final | szentenciáért | szentenciákért |
| translative | szentenciává | szentenciákká |
| terminative | szentenciáig | szentenciákig |
| essive-formal | szentenciaként | szentenciákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szentenciában | szentenciákban |
| superessive | szentencián | szentenciákon |
| adessive | szentenciánál | szentenciáknál |
| illative | szentenciába | szentenciákba |
| sublative | szentenciára | szentenciákra |
| allative | szentenciához | szentenciákhoz |
| elative | szentenciából | szentenciákból |
| delative | szentenciáról | szentenciákról |
| ablative | szentenciától | szentenciáktól |
| Possessive forms of szentencia | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szentenciám | szentenciáim |
| 2nd person sing. | szentenciád | szentenciáid |
| 3rd person sing. | szentenciája | szentenciái |
| 1st person plural | szentenciánk | szentenciáink |
| 2nd person plural | szentenciátok | szentenciáitok |
| 3rd person plural | szentenciájuk | szentenciáik |
Derived terms
- szentenciáz
- szentenciázik
- szentenciózus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.