szid

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1] Derivation from Proto-Uralic *śoďa (“war”) has been proposed, but has phonetic and semantic difficulties.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsid]
  • Hyphenation: szid

Verb

szid

  1. (transitive) to chide, scold, reprimand

Conjugation
conjugation of szid
Infinitive szidni
Past participle szidott
Present participle szidó
Future participle szidandó
Adverbial participle szidva
Potential szidhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite szidok szidsz szid szidunk szidtok szidnak
Definite szidom
én téged/titeket
szidlak		 szidod szidja szidjuk szidjátok szidják
Past Indefinite szidtam szidtál szidott szidtunk szidtatok szidtak
Definite szidtam
én téged/titeket
szidtalak		 szidtad szidta szidtuk szidtátok szidták
Conditional mood Present Indefinite szidnék szidnál szidna szidnánk szidnátok szidnának
Definite szidnám
én téged/titeket
szidnálak		 szidnád szidná szidnánk szidnátok szidnák
Subjunctive mood Present Indefinite szidjak szidj
or
szidjál		 szidjon szidjunk szidjatok szidjanak
Definite szidjam
én téged/titeket
szidjalak		 szidd
or
szidjad		 szidja szidjuk szidjátok szidják
Conjugated infinitive szidnom szidnod szidnia szidnunk szidnotok szidniuk

Derived terms
  • szidás
  • szidalom

(With verbal prefixes):

  • leszid
  • megszid

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.