szigor
Hungarian
Etymology
First attested in 1808. Back-formation from szigorodik. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsiɡor]
- Hyphenation: szi‧gor
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szigor | szigorok |
| accusative | szigort | szigorokat |
| dative | szigornak | szigoroknak |
| instrumental | szigorral | szigorokkal |
| causal-final | szigorért | szigorokért |
| translative | szigorrá | szigorokká |
| terminative | szigorig | szigorokig |
| essive-formal | szigorként | szigorokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szigorban | szigorokban |
| superessive | szigoron | szigorokon |
| adessive | szigornál | szigoroknál |
| illative | szigorba | szigorokba |
| sublative | szigorra | szigorokra |
| allative | szigorhoz | szigorokhoz |
| elative | szigorból | szigorokból |
| delative | szigorról | szigorokról |
| ablative | szigortól | szigoroktól |
| Possessive forms of szigor | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szigorom | szigoraim |
| 2nd person sing. | szigorod | szigoraid |
| 3rd person sing. | szigora | szigorai |
| 1st person plural | szigorunk | szigoraink |
| 2nd person plural | szigorotok | szigoraitok |
| 3rd person plural | szigoruk | szigoraik |
Derived terms
- szigorít
- szigorlat
- szigorló
Related terms
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.