szimbolikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German symbolisch, from French symbolique.[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsimbolikuʃ]
  • Hyphenation: szim‧bo‧li‧kus

Adjective

szimbolikus (comparative szimbolikusabb, superlative legszimbolikusabb)

  1. symbolic

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szimbolikus szimbolikusak
accusative szimbolikusat szimbolikusakat
dative szimbolikusnak szimbolikusaknak
instrumental szimbolikussal szimbolikusakkal
causal-final szimbolikusért szimbolikusakért
translative szimbolikussá szimbolikusakká
terminative szimbolikusig szimbolikusakig
essive-formal szimbolikusként szimbolikusakként
essive-modal
inessive szimbolikusban szimbolikusakban
superessive szimbolikuson szimbolikusakon
adessive szimbolikusnál szimbolikusaknál
illative szimbolikusba szimbolikusakba
sublative szimbolikusra szimbolikusakra
allative szimbolikushoz szimbolikusakhoz
elative szimbolikusból szimbolikusakból
delative szimbolikusról szimbolikusakról
ablative szimbolikustól szimbolikusaktól

See also

  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.