szonáta
Hungarian
Etymology
From Italian sonata, from the feminine past participle of sonare (modern suonare), from Latin sonāre (“to make sound”), from sonus (“sound”).[1] With -áta ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsonaːtɒ]
Audio (file) - Hyphenation: szo‧ná‧ta
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szonáta | szonáták |
| accusative | szonátát | szonátákat |
| dative | szonátának | szonátáknak |
| instrumental | szonátával | szonátákkal |
| causal-final | szonátáért | szonátákért |
| translative | szonátává | szonátákká |
| terminative | szonátáig | szonátákig |
| essive-formal | szonátaként | szonátákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szonátában | szonátákban |
| superessive | szonátán | szonátákon |
| adessive | szonátánál | szonátáknál |
| illative | szonátába | szonátákba |
| sublative | szonátára | szonátákra |
| allative | szonátához | szonátákhoz |
| elative | szonátából | szonátákból |
| delative | szonátáról | szonátákról |
| ablative | szonátától | szonátáktól |
| Possessive forms of szonáta | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | szonátám | szonátáim |
| 2nd person sing. | szonátád | szonátáid |
| 3rd person sing. | szonátája | szonátái |
| 1st person plural | szonátánk | szonátáink |
| 2nd person plural | szonátátok | szonátáitok |
| 3rd person plural | szonátájuk | szonátáik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.