szonett

Hungarian

Etymology

[1789] International word. Compare German Sonett, English sonnet, French sonnet, Italian sonetto. Via German, French and Italian.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsonɛtː]
  • Hyphenation: szo‧nett

Noun

szonett (plural szonettek)

  1. sonnet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szonett szonettek
accusative szonettet szonetteket
dative szonettnek szonetteknek
instrumental szonettel szonettekkel
causal-final szonettért szonettekért
translative szonetté szonettekké
terminative szonettig szonettekig
essive-formal szonettként szonettekként
essive-modal
inessive szonettben szonettekben
superessive szonetten szonetteken
adessive szonettnél szonetteknél
illative szonettbe szonettekbe
sublative szonettre szonettekre
allative szonetthez szonettekhez
elative szonettből szonettekből
delative szonettről szonettekről
ablative szonettől szonettektől
Possessive forms of szonett
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szonettem szonettjeim
2nd person sing. szonetted szonettjeid
3rd person sing. szonettje szonettjei
1st person plural szonettünk szonettjeink
2nd person plural szonettetek szonettjeitek
3rd person plural szonettjük szonettjeik

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.