tétele

Hungarian

Etymology

tétel + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːtɛlɛ]
  • Hyphenation: té‧te‧le

Noun

tétele

  1. third-person singular (single possession) possessive of tétel

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tétele
accusative tételét
dative tételének
instrumental tételével
causal-final tételéért
translative tételévé
terminative tételéig
essive-formal tételeként
essive-modal tételéül
inessive tételében
superessive tételén
adessive tételénél
illative tételébe
sublative tételére
allative tételéhez
elative tételéből
delative tételéről
ablative tételétől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.