tömb

See also: tomb

Hungarian

Etymology

From töm. Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. The ending b was patterned after domb (hill), gomb (button), and gömb (sphere). [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtømb]
  • Hyphenation: tömb

Noun

tömb (plural tömbök)

  1. block

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tömb tömbök
accusative tömböt tömböket
dative tömbnek tömböknek
instrumental tömbbel tömbökkel
causal-final tömbért tömbökért
translative tömbbé tömbökké
terminative tömbig tömbökig
essive-formal tömbként tömbökként
essive-modal
inessive tömbben tömbökben
superessive tömbön tömbökön
adessive tömbnél tömböknél
illative tömbbe tömbökbe
sublative tömbre tömbökre
allative tömbhöz tömbökhöz
elative tömbből tömbökből
delative tömbről tömbökről
ablative tömbtől tömböktől
Possessive forms of tömb
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tömböm tömbjeim
2nd person sing. tömböd tömbjeid
3rd person sing. tömbje tömbjei
1st person plural tömbünk tömbjeink
2nd person plural tömbötök tömbjeitek
3rd person plural tömbjük tömbjeik

Derived terms

(Compound words):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.