törékeny

Hungarian

Etymology

tör (“to break”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtøreːkɛɲ]
  • Hyphenation: tö‧ré‧keny

Adjective

törékeny (comparative törékenyebb, superlative legtörékenyebb)

  1. fragile, frail, delicate, brittle, breakable

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törékeny törékenyek
accusative törékenyt törékenyeket
dative törékenynek törékenyeknek
instrumental törékennyel törékenyekkel
causal-final törékenyért törékenyekért
translative törékennyé törékenyekké
terminative törékenyig törékenyekig
essive-formal törékenyként törékenyekként
essive-modal — —
inessive törékenyben törékenyekben
superessive törékenyen törékenyeken
adessive törékenynél törékenyeknél
illative törékenybe törékenyekbe
sublative törékenyre törékenyekre
allative törékenyhez törékenyekhez
elative törékenyből törékenyekből
delative törékenyről törékenyekről
ablative törékenytől törékenyektől

Derived terms
  • törékenyen
  • törékenység
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.